A meghívás

-   Köszönöm ezt a kellemes délutánt .- mosolyogtam  Mikera.

- Ugyan én köszönöm hogy eljöttél velem .- hajolt közelebb az arcomhoz. Mire észbe kaptam már a lehelete szinte súrolta a nyakam.  Elhajoltam, mire ő csak idétlenül állt ott csücsörítve velem szembe.

- Bocsi de nekem ez nem megy .-  birizgáltam a körmöm .- Nagyon sajnálom .-

- Nem én kérek bocsánatot mert  túl rámenős voltam .- felült a motorjára majd beindította  azt. Adtam az arcára egy vigasztaló puszit .- Szia .-

- Szia .-

- Megjöttem. –

- Szia kicsim. – ültem le  közbe anyuhoz a konyhába. .Hogy telt a délutánod.? –

- Kellemesen.   Tudom Vasárnap este  lesz 2-3 óra múlva és hogy sose engedsz sehova. De most elengednél csak  tizenegy óráig  Finn haverjának a bulijára .- kérlek néztem könyörgően.

- Kocsival visznek , hoznak? A sofőr nem iszik! és 11:00-ra itthon lesztek ha csak 1   percet is késel 1 hónapig sehova egyedül értetted?- *mosolygott. –Szóval elengedsz?- kérdeztem vigyorogva.

 - El- ölelt meg . –De szeretném látni a sofőrt .-

- Finn a sofőr Ő hívott meg .- mosolyogtam.

- Ohh értem. Ő az akivel a Rómeó és Júliát adjátok majd elő?- faggatott tovább anyum.

- Igen. –

- Kedves fiúnak látszik. De menj és készülődj .- megölelt majd eltűnt a kamrába.

Felhívtam Finnt hogy áll e még a meghívás mert ha igen akkor elmennék vele.

- Szia Finn .-

- Mishell Helló .-

- Figyu áll még a meghívás?- kérdeztem félénken. 

- Persze mért kérded?-

-  Ugye veled megyek? amúgy 11 ig elvagyok engedve .- mondtam a padlót bámulva közbe.

- Persze velem jössz. Rendben  8-9 fele jó lesz ha megyek?-

- Természetesen. Szia addig .- érezni lehetett hogy boldog hogy elmegyek vele . Leraktam   a telefonom majd    beálltam a gardróbszekrényem elé és végignéztem a ruháimon.

Kiválasztottam egy fekete alapon fehér pöttyös pánt nélküli ruhát, majd hozzáillő cipőt és kiegészítőket. Végül elmentem zuhanyozni ,közbe megmostam a fogam is.

Mikor már törölköztem hallottam hogy valaki hosszan nyomja a csengőt . Anya gondolom a hátsó kertben volt  a húgom meg kitudja mit és hol csinál.  Magam köré tekertem a törölközőm plusz még a köntösöm is magamra kötöttem. így battyogtam lefele.  Kinéztem a kukucskálón.  –Nincs még egy kicsit korán?- kérdőn néztem a fiúra aki az ajtó félfának támaszkodott. –Be engedsz?-

-  Persze gyere nyugodtan .- Álltam el az ajtóból . – Mennyi az idő hogy már itt vagy ?- néztem kérdőn közbe bevezettem a nappalinkba. –Fél nyolc fele .- nézett a falon lévő órára. –Én csak nyolc fele vártalak , ha nem gond  én most fel mennék és felöltöznék .  Nyugodtan helyezd magad addig kényelembe. Elindultam a szobám felé.  Félóra múlva  zajt hallottam a lépcső felől .- Mindjárt megyek .- mondtam majd felkaptam a  kis táskám.  – Indulhatunk?- indultam az ajtó felé .  –Én vagyok az csak kicsim .-

- Ja  rendben .-

- Hogy kicsípted magad .- mosolyodott el. Vigyázz magadra! Ne igyál! Vigyázz a fiúkkal!- ölelt meg.

- Rendben anyu .- öleltem  vissza. Lementem a lépcsőn.  Finn ép a telefonján beszélt valakivel,ezért csak megérintettem a vállát hátulról. Megfordult és csak nézett. –Jó?- suttogtam .- Tökéletes .-  válaszolta  majd megkarolt.  –Indulhatunk?-

- Persze-  mosolyogtam.

 Nemsokára  már a bulin voltunk.